Testmozgás és hepatitis C fertőzés
„Ha valaki a hepatitis C-vel küzd, akkor a legutolsó dolog, amihez kedve támad, hogy felugorjon egy futópadra a konditeremben” - mondja a WebMD egészségügyi tájékoztató portál cikkében Alan Franciscus, egy San Francisco-i betegsegítő szervezet, a Hepatitis C Support Project ügyvezető igazgatója. Rögtön hozzá is teszi azonban, hogy a testedzés sosem felesleges, hiszen erősebbé, ellenállóbbá teszi a szervezetet, emellett a pegilált interferon kezelés okozta depresszió leküzdésében is sokat segíthet.
A helyzet tehát az, hogy bár időnként nagyon fáradtnak érezhetjük magunkat, ha épp nem így van, érdemes megpróbálkoznunk egy kis testmozgással. A mozgás először is jó hatással lehet a májunkra. Minél kisebb a súlyfeleslegünk, annál inkább csökkenni fog az esélye, hogy nem-alkoholos eredetű zsírmáj alakuljon ki nálunk. A súlycsökkenés ezen kívül általában véve is csökkenti a májra nehezedő terhelést, és hatékonyabbá teszi a szervben zajló glükózanyagcserét is.
A túlzott súlyfelesleg amiatt is problémás lehet, hogy csökkentheti a pegilált interferon és a ribavirin kombinációjával zajló kezelés hatékonyságát. Az újabb kezelési módszerek megjelenésével ennek persze egyre kisebb jelentősége lesz, hiszen várhatóan egyre inkább kiszorul majd a pegilált interferon és a ribavirin kombinációja.
A rendszeres testmozgás – legalább egy fél óra, háromszor egy héten – a májunkra gyakorolt pozitív hatásokon kívül az általános közérzetünkre is jó hatással van. A testmozgás serkenti az immunrendszerünk működését és jobbá teszi a hangulatunkat, néhány órára legalábbis egészen biztosan.
Visszatérve a hepatitis C betegeknél gyakran előforduló fáradtságérzetre: ha nincs kedvünk, ne erőltessünk semmit, mert az biztosan nem tesz jót. De elég lehet egy kiadósabb séta is, és a fentebb említett pozitív hatások egy része már biztosan érvényesülni fog. A sétát rendszeressé tehetjük, kezdetben naponta vagy kétnaponta tíz percet, néhány hét vagy hónap elteltével pedig már napi egy órát is sétálhatunk. A legfontosabb, hogy jobban érezzük magunkat tőle.
Egy 2009-es francia tanulmány szerzői kifejezetten arra voltak kíváncsiak, hogy a pegilált interferon és ribavirin kezelést kapó betegeknél lehetséges és hasznos-e a rendszeres fizikai aktivitás. A cikk konklúziója, hogy az összetettebb testmozgás sem jár veszélyekkel akkor, ha megfelelő felügyelet mellett zajlik. Felkereshetünk tehát egy jóga- vagy pilates oktatót is, akit informálunk a betegségünkről, és aki az állapotunknak megfelelő nehézségű mozgásprogramot állít majd össze a számunkra.
I. A. (Lektorálta: Dr. Árki Ildikó)
