  SitemapMagunkrólPartnerekIM site-okE-hálóLinkekMediFórumEnglish
|
|
|
|
|
||
|
|||
|
Online támogatás |
|
Az erős nők gyengéi (2.) - Nőies önérvényesítő stratégiákkal a sikerért Ideál - Reforméletmód magazin 2004;16(12):5-6 Celsus Kft. Jung szerint a kiúttalan helyzet a személyiség fejlődésének klasszikus kezdete. Az élet bizonyos szituációiban az emberek eljuthatnak oda, hogy korábban működő, régi cselekvésmintáikkal már nem tudják problémájukat megoldani. Válság keletkezik. Ez minden esetben nagyon kellemetlen annak, aki elszenvedi. Ugyanakkor az érintett esélyt kap arra, hogy felfedezze személyiségének eddig át nem élt részeit…
Fájdalmas individuáció Mélylélektani szempontból, a válságból kilábaló emberek olyan folyamaton mentek keresztül, amelynek során kapcsolatba kerültek személyiségük tudattalan részeivel , s azokat be is vonták mindennapi életükbe. Így egy lépéssel előbbre jutottak a pszichikus teljességhez vezető úton. Jung ezt a folyamatot „individuációnak” nevezi. Pszichológiájának e központi fogalma arra a folyamatra utal, amikor az egyén kezeli azokat az életfeladatokat, amelyekkel óhatatlanul szembetalálkozik élete bizonyos szakaszaiban. Angyali csodák Az angyal motívuma sok mesében megtalálható, érdemes mélylélektani szempontból is szólni róla. Az angyal rendszerint akkor érkezik, amikor valaki saját erejéből már semmit sem tud tenni. Ezért az angyal - csoda folytán - segít neki, hogy egy döntő lépéssel továbbjuthasson. De léteznek-e csodák a mi világunkban? Szabad-e a csodában és az angyalokban hinnünk, amikor az individualizáció kockázatos útjára lépünk? Nos, mélylélektani szempontból nem. Ugyanakkor az emberi pszichében igenis végbemehetnek olyan folyamatok, amelyek a tudatos én számára csodásnak tűnnek. Mégpedig azért, mert a tudatos, értelemmel irányított én egyáltalán nem vett bennük részt. Ezek a folyamatok látszólag önmaguktól zajlanak le, és nem láthatók előre. Mintha égből pottyanna valami: egy hirtelen ötlet, egy spontán cselekedet, egy látszólagos véletlen, amely új távlatokat nyit az életben. Ha pszichológiai szempontból értelmezni akarjuk az angyalt, nem szabad megállnunk a hitkérdéseknél! A természettudományokból is ismerünk olyan folyamatokat, amelyekben minden külső közreműködés nélkül valami új keletkezik. FONTOS! Ezek a folyamatok az utóbbi években intenzív kutatások tárgyává váltak a káoszelmélet és az önszerveződési elmélet keretében. Talán ismernek efféle esetet a saját életükből is. Mondjuk, beszélgetnek a barátnőjükkel egy látszólag megoldhatatlan problémájukról, s intenzíven meg is vitatják az összes számba vehető lehetőséget. Egy idő után aztán, amikor legközelebb találkoznak, ő érdeklődve megkérdi: „Miként döntöttél? Melyik megoldást választottad?” Mire ön nevetve azt feleli: „Sem így, sem úgy. Minden egész másképp történt. Hadd meséljem el…” Tudattalanul a tudat alatt Jung felfedezte, hogy az individuáció során, amikor az ember kezd kapcsolatba kerülni tudattalanjával, az több, érdekes folyamatot indít el. Az individuáció elején sokszor nem látható előre, miként fejlődik majd az ember, mivel ez részben tudatos énjének közreműködése nélkül történik. Harc életre-halálra… Jung óta tudjuk, hogy valamennyiünk személyiségében fellelhető az anima (női) és az animus (férfi) princípium. Az utóbbi hatása negatív formájában pontosan olyan, mint amilyenek az erősen patriarchális irányultságú férfiaké. Az ő viselkedésükre jellemző:
Az együttműködő magatartást gyengeségnek tekintik. Ahelyett, hogy párbeszédet folytatva törekednének a „közös nevező” megtalálására, olyan tárgyalási háborúkat vívnak, ahol a győzelem vagy a vereség a tét. Léteznek olyan munkahelyek, ahol a férfi vezető az értekezleteken rendszeresen letorkolja női beosztottait. Sohasem fogadja el javaslataikat. Ez ellen csak tudatos „harcmodorral” lehet felvenni a harcot: Például: a „gyilkos frázis” alkalmazásával. Ez olyan szófordulatokat vagy beszédmintákat jelöl, amelyek arra szolgálnak, hogy a szemben álló felet elhallgattassák, harcképtelenné tegyék. Ilyen például a következő mondat: „De hát ezt már eddig is így csináltuk!” A másik módszer az „ értelmetlen szóáradattal való megbénítás” . Ilyenkor a partnert nem engedjük szóhoz jutni. Nagyon hatásos módszer az „akadozó lemezjátszó” is. Lényege, hogy makacsul mindig ugyanazt az érvet ismételgetjük, mit sem törődve a beszélgetőpartner érveivel. Ugyanakkor a női identitásnak nem tesz jót, ha a patriarchátus negatív eszközeit használjuk. Sok erős nő kénytelen belemenni a patriarchális háborús játékokba, hogy megszerezze-megvédje pozícióit, de nagy a veszélye annak, hogy eközben csorbul a nőiességük. Nőgyűlölő animus A nők túlnyomó többsége jelenleg olyan animusszal rendelkezik, amely határozottan patriarchális jellegű. Az erős nők a nőmozgalmak segítségével próbálnak védekezni a patriarchátussal szemben, és tudatos énjük büszke is női mivoltukra. A tudattalanjukban azonban többnyire egy nagy nőgyűlölő lapul: saját negatív animusuk. Az erős nők legnagyobb ellenfele nem a külvilágban élő nőgyűlölő, hanem inkább a bennük lakozó patriarchalis anim A „férfias nő” fogalma olyan nőt jelöl, aki férfi módra küzd, csak hát ahhoz, hogy egy nő ezt meg tudja tenni, komoly pszichikus áldozatot kell hoznia… Az emancipáció kezdetén gondot jelentett, hogy a nők tévesen azt hitték, férfias értékeket és mércéket kell magukévá tenniük. Ezért részben még inkább elfojtották és leválasztották magukról a nőiességet. Csakhogy a nők emancipációja nem jelentheti a férfiassággal való azonosulást! Bizonyos körülmények között a patriarchális animus negatív hatásai pusztítóak lehetnek a női pszichére nézve. A negatív értelemben vett patriarchátus ugyanis megvet minden nőiességet, és magasabbra értékeli nála a férfiasságot. Az erős patriarchális animusszal rendelkező nőket tehát az a nagy veszély fenyegeti, hogy olyan férfias energiát fejlesztenek ki magukban, amely elutasítja a nőiességet. Így önmaguk legnagyobb ellenségeivé válnak, titokban megvetik magukat női mivoltukért. Jó tudni! Ez a folyamat azért veszélyes, mert tudattalanul megy végbe, s az általa érintett nők nem gyakorolhatnak fölötte tudatos ellenőrzést. Depresszióba esnek, eluralkodik rajtuk az üresség érzése, vagy végkimerülésig dolgoznak anélkül, hogy valaha is teljesen elégedettek lennének önmagukkal. Értéktelenségüket mélyen átérezve még az öngyilkosság is megfordul a fejükben. Ez érthető, hiszen lelkük mélyén ott lakozik a negatív animus, amely folyton gyötrő kételyeket ébreszt. A negatív animus számára egyébként az jelenti a legfőbb dicséretet, ha valaki kedélyesen megjegyzi: „Ahhoz képest, hogy nő vagy, egészen jól csináltad!” Rablók, betörők, gyilkosok… Jung azért alakította ki az animusról szóló elméletét, mert pácienseinél újra meg újra találkozott ezzel a tudatalatti nőgyűlölővel. A nők álmaiban az ilyen veszélyes animusfigurák gyakran rablók, betörők, gyilkosok, azaz bűnözők alakjában bukkannak fel. Úgy jelennek meg, mint az álmodót fenyegető férfiak, és valóban fenyegetőek is, mert az általuk szimbolizált pszichikus energia a női princípium ellen harcol. Ez az energia nőellenes, és egyáltalán nem kedveli az erős nőket. A nők nők, a férfiak férfiak! Az utóbbi időben egyre több olyan film készül, amely hasonló problematikát tükröz: egy erős, sikeres és vonzó nőt pszichopata férfi fenyeget. A forgatókönyv szinte mindig ugyanaz. Hosszú idegháború után egy éjszaka az erős nő teljesen megfélemlítve egyedül marad egy nagy épületben. Rosszul megvilágított, végtelen folyosókon menekül a megfoghatatlan férfi ellenség elől, vagy védtelenül ül a lakásában, és egyre jobban úrrá lesz rajta a pánik, amint hallja közeledni a potenciális gyilkost… A pszichoanalízisbe kezdő erős nők közül sokan számolnak be olyan álmokról, amelyek hasonló horrorisztikus jeleneteket tartalmaznak. FONTOS! Az animusra jellemző: minél erősebbre formálja egy nő a benne lakó patriarchát - hogy segítsen neki az érvényesüléséért folytatott harcban a külvilágban -, az annál veszélyesebb, nőellenes hatást fog kifejteni az érintett tudattalanjában. A mindennapi életben viselkedésével ugyan sikereket ér el a „férfiasított” nő, csakhogy azzal azért nem árt tisztában lennie, hogy a férfiak fegyverei végső soron ellene irányulnak! Ha a nők meg akarják őrizni lelki egészségüket, ki kell alakítaniuk saját, nőies stratégiáikat az érvényesülésük érdekében. A nők ugyanis nők, a férfiak pedig férfiak. Mindkét nem képviselői szeretik időnként érvényesíteni saját akaratukat, s meg is van hozzá a joguk. A nőknek azonban meg kell találniuk az önérvényesítésnek azokat a nőies formáit, amelyek illenek hozzájuk! Máskülönben pszichikus nyomorékok lesznek, mert lelkük tudattalan szférájában ámokfutást rendez a megőrült patriarchális animus. C.T.E. Czellér T., E. 2004-12-04 21:24:45
Mobbing: lelki erőszak, zaklatás
Erő az örömből…
Minden rendben? - „Káoszmentesítő” stratégiák
Boldogító tanácsok
Ez a nap is jól kezdődik!
|
|
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
)
